S.T.A.L.K.E.R. :Csak Magadra Számithatsz (Írta:Tóth Ferenc)


3 ember eme történet szereplője(Dubov,Zsukov,Leonyid).A történetben leginkább Zsukov szemszögéből fogjuk érzékelni a történteket mondhatni ő a főszereplőnk.Nincs semmilyen különleges képessége nem volt dessantos katona vagy magasrendű politikus ismerőse csupán egy stalker a zónában ki a kitörések ota járja a zónát és környékét.

3 név, 3 magányos stalker, kik a Zónát járták.Dubov erős markáns testfelépitésű ember volt, komoly határozott marcóna arccal, érzéstelen tekintettel.Nem volt épp egy barátkozó típus.Leonyid, egy új kölyökképű kis fiatal pásztorfiú volt.Az ember ahogy ránézett, szinte rögtön azt érezte, hogy ez a kis fiatal nünüke, nem fogja sokáig húzni a Zónában.Zsukov pedig, egy régota barangoló Zónajáró volt ahogy a többiek hívták.Isten se tudja már mióta élt, járt a zónában.Állítólag már a kitörés óta barangolja e helyet.Mint köztudott, 1986ban a csernobili atombaleset sokakat megrázott, és szinte az egész világ felfigyelt eme helyszínre.2006ban, újabb atombaleset történt, mivel állítólag 2000ben leállították az utolsó még működő reaktort,ám ez csak maszlag volt a politika részéről a sajtónak.Közben titokban továbbra is működött a reaktor.Ígyhát 2006ban, egy újabb baleset történt.Lett egy nagy kitörés, ami jelentősen megváltoztatta az ígyis 30km-es Zónát.Ezelőtt se volt egy éppen paradicsom a hely, ugyanis 86 óta elhagyatott házak,üres utcák, rohadó roncsok, és a természet által visszafoglalt terület volt, ahol emberi életnek nyoma se látszott.Ám most hogy volt egy újabb baleset, létrejöttek relikviák,anomáliák és mutánsok.Mutánsok eddigis voltak, de most született néhány újfajta szörnyeteg is.Dubov, Leonyid, és Zsukov egy elhagyatott kis fészerben húzták meg magukat egyik nap.Dubov éppen a kajáját csinálta.Egy kis csajkában levest főzött magának.Ekkor megszólalt Leonyid.
-Nincs kedvetek társalogni?
Dubov csak felnézett kemény érzéstelen szemeivel Leonyidra, és látszott rajta hogy nem nagyon akar társalogni.
-Leonyid hagy Dubov-ot.-Ő nem egy barátkozó típus, de ha akarod én dumálok veled-felelte Zsukov.
-Miért ilyen csöndes és visszahuzodó Dubov?-kérdezte Leonyid.
-Tudod ő alapbol ilyen mióta megismertem.-Nem sokat beszél.
-Hogy ismerted meg?-kérdezte Leonyid.
-Elmesélem-felelte Zsukov.
-Egy szép téli napon a vörös erdőben járkáltam relikviák után kutatva.Egyszercsak vért pillantottam meg az egyik fa mögött.Gondoltam odamegyek és megnézem.Persze Fort 12-es pisztolyom a kezemben volt készenlétben.Odaérvén láttam hogy csak vér van szétterülve a hóóban, és valamilyen teremtény maradványai.Megnéztem jobban a maradványokat, és nagyjábol rájöttem hogy alig 1-2 órája történhetett az eset.Ekkor kutyavonyítást hallottam, és mondhatni kicsit pánikba estem.Mindenfelé megfordultam szinte 360 fokos fordulatott tettem, és néztem, néztem de sehol se láttam állatokat.Gondoltam hogy gyorsan el kell húzzak innen, mielőtt én is így végezném.Elkezdtem hát rohanni az erdőben.Azt sem tudtam merre megyek, csak egyet tudtam....gyorsan el kell tűnjek onnan.Aztán elérkeztem a szellemvárost, Pripjat-ot körülölelő szögeskerítéshez.Elképesztő volt látni a halott várost, és a kihalt őrbodét, ugyanis a 2006os baleset után a katonaság, már nem őrizte a bejáratot, mivel nem látták szükségét.Amit lehetett, azt 86óta úgyis elhordták a fosztogatók.Éppenhogy csak megálltam, és hirtelen neszt hallottam a hátam mögül.Előtűnt kb 50méterre egy farkaskutya a semmiből.Aztán mégegy...és mégegy...Végül megláttam hogy a 3 közül az egyiknek véres a bundája, valószínüleg megsérült mikor az végzett az erdőben talált szinte felismerhetetlenségig szétmarcangolt teremténnyel.Biztos megérezték a szagomat az erdőben, és követtek.Nem tudtam mit csináljak.Ha megmozdulok biztos végem, ugyanakkor valamelyikük előbb utóbb támadni fog.A pisztoly a kezemben volt.-Nem állunk valami fényesen-gondoltam.Ha egyet, netalán mázlim van, kettőt le is tudok szedni de egy biztos nekem jön.Ígyis lett.A három kutya elkezdett felém rohanni.Lőttem.Szerencsére el is találtam az egyiket, méghozzá pont azt amelyik amúgyis sérült volt.Igy egy már kipipálva.Aztán gyorsan lőttem megint talán 2-3 golyót.Pont ugrott rám a második, mikor is a kis buksiján átment a töltény:D:DA harmadik viszont már nagyon közel volt hozzám.A pisztolyom is beragadt, így gyorsan ledobtam a földre, és előkaptam késemet.Rámugrott a rohadék, és beleharapott a jobb karomba.-Látod?-mutattam közben a sérülést Leonyidnak.Ígyhát a bal kezembe átvettem gyorsan a kést mert a pisztolyom beragadt, és eldobtam.A földön feküdtem magamon a farkassal, aki éppen a jobb karomat marcangolta, és a bal kezemmel egy szép suhintással elintéztem a harmadikat is.A jobb karomból erősen folyt a vér.Tudtam hogy el kell állítsam, különben itt vérzek el.Ledobtam magamról a kutya tetemét a francba, és gyorsan elővettem a hátizsákomból az elsősegélyfelszerelésemet.Nyomókötést alkalmaztam, és elállitottam a vérzést.De mivel a jobb karomban valószínüleg az ütőér megsérült ezért is vérzett nagyon, a fegyvert mostantól csak a bal kezemmel tudtam kezelni, amellyel nem céloztam olyan jól.Felvettem pisztolyomat a hóból, és helyrehoztam.Felhúztam,tárat cseréltem.Miután a 3 kutyát elintéztem(szerintem szerencsém volt nem vagyok annyira profi hogy 3 kutyával egyszerre elbánjak)bementem az elhagyatott őrbódénál.Épp az egyik elhagyatott tízemeletes panelba tértem be, én magam se tudom miért.Gondoltam ha már bejöttem, felmegyek a tetőre és körülnézek.Felfelé menvén a lépcsőn láttam, hogy töltényhüvelyek hevernek mindenhol.A fordulóban aztán megláttam a falon egy véres foltot.Ekkor már tudtam, hogy itt heves tűzpárbaj lehetett.Kb a negyedik emeletre felérvén, az egyik elhagyatott lakásnál, megláttam egy katona holttestét.Elővettem Vintorez távcsöves puskámat, mert gondoltam hogy akkor a halott katona ellenfele már vagy elment, vagy rosszabb esetben még itt van az épületben.Szépen magam előtt tartva mentem felfelé az emeleteken.Kb a 6odik emeletre mikor felértem, mozgást hallottam.Bizonyára engem is meghallott az illető, ezért is mozdult meg-gondoltam én.A 18as számú lakás ajtajának félfájánál álltam, mikor is vettem egy nagy levegőt, és befordultam a bejárathoz fegyveremet magam előtt tarta.
-Dobd el!-feleltem.
Ekkor láttam meg Dubovot, amint a földön fekszik egyik keze a vállát ért seben, míg másikban egy Desert Eagle pisztoly, ami egyenesen rám meredt.
-Nem akarok balhét-feleltem.
-Te nem azért jöttél hogy engem megölj?-kérdezte Dubov
.-Nem-feleltem én.
Ekkor leengedte a pisztolyt, ami kicsit ki is csúszott kezéből amint a földre ért, és én is elraktam Vintorez fegyveremet a hátamra.Elővettem egy elsősegélycsomagot, és ellátam Dubov sérülését.Közben megkérdeztem mi történt.
-A volt iskolátol jöttem éppen, ott töltöttem az éjszakát az egyik teremben, amikor is őrjáratba botlottam-kezdte Dubov.
-Két katona jött,megláttak engem és követtek, közben tüzeltek rám, de szerencsére nem találtak el.
-Elérvén eme panel bejáratához feléjük fordultam.
-Kb 300méterre lehettek és az egyiket le tudtam szedni Ak 47esemmel.
-Befutottam ebbe a panelba, gondoltam majd valamelyik szobában elbújok, és meglepem a másikat.
-Amint beértem, rohantam mint az őrült felfelé, közben nemtudom a még élő katona vagy gyorsabb volt, vagy én lettem lomhább az utóbbi időkben, ugyanis éppenhogycsak felértem az első emelet lépcsőfordulójába, a katona tüzelt és tüzelt folyamatosan.
-Éppenhogycsak el tudtam húzni a seggem a golyók elől.
-Felértem a negyedikre, ahol 4-5 másodpercre ki tudtam fújni magam.
-Közben hallottam amint a katona tárat cserél, és azt mondta:
-Ugyis megtalállak és kinyirlak a kurva anyádat.....
-Majd felhúzta a fegyverét, és hallottam lassú óvatos lépteit.
-Ő valószinüleg azt hitte hogy csak futok, futok felfelé, de én mint említettem elbújtam itt a negyediken a lakásban.
-Éppen itt volt az ajtó előtt, mikor is elkezdett a felsőbb emeletre menni.
-Éppenhogycsak fellépett a második-harmadik lépcsőfokra, mikor is hallotta amint felhúzom Desert Eagle pisztolyomat.
-Ekkor háttal volt nekem fegyvere előre szegződött, de fejével félig hátrafordult.
-Akkor már tudta, hogy most én vagyok lépéselőnyben.
-Hirtelen megfordult, és lőttem.
-Eltaláltam, de miközben a golyót kapott teste elfordult, az ujjai meghúzták a ravaszt, és eltalált a vállamon.
-Ha csak egy kicsit feljebb és arréb megy, akkor végem.
-Nemtudtam megöltem e, ígyhát gyorsan összeszedtem magam, és feljöttem a hatodik emeletre.
-Miközben leültem a bejárati ajtó mögötti helyre, még hallottam hogy nyögdécsel meg szenved, aztán mindössze egy pár másodperc múlva, már halotti csend.
-Gondoltam, hogy valószinüleg fontos szervet találtam el, és elvérzett.
-Igen így volt-felelte Zsukov.-Megnéztem a katona holttestét és eltaláltad neki a máját..
Miután elláttam Dubov sérülését otthagytam, és felrohantam a tetőre.Elővettem a távcsövem, és kémlelni kezdtem.Egy nagy orosz sarló-kalapácsos vasjelkép mögött voltam, és néztem a szomszédos panelek tetejeit, nincsenek e mesterlövészek.Közben ráláttam az óriáskerékre, a volt iskolára, és később tekintetem az egyik panelház ablakára szegződőtt, mivel egy függöny lógott ki rajta félig meddig, amit lebegtetett a szél.Szerencsére nem láttam mesterlövészeket a tetőn, de a távolban úgy kb egy-másfél kilométerre láttam valami mozgást.Egy ZIL teherautó volt, benne két katonával.Ponyvás volt ígyhát nem tudtam hogy csak ketten vannak benne, vagy a ponyva alatt hátul az erősítés.Láttam amint a két katona kiszáll a teherautóból, és hátra mennek.Az egyik odaállt egy bokorhoz és könnyitett magán, míg a másik, éppen egy cigarettára gyújtott rá.A cigis odament a platóhoz, és lenyitotta.Miután végzett a másik a pisálással, ment és segített neki.Kiderült hogy erősités volt a platón, de szerencsére csak 3-4 katona.Biztos az egyik közeli támaszpontról jöttek, hogy nézzék át a várost, stalkerek, vagy bármi szokatlan után kutatva-gondoltam.Láttam tehát a távcsövön hogy 6 katona ott van, és éppen ugranak le a platoról.Levettek egy kisebb faládát, meg egy hordót, egy rekesz vodkát.Letették a hordót, majd tüzet gyújtottak benne.Visszamentem Dubovhoz, és elmeséltem neki hogy mit láttam.
-A ma estét itt töltjük-felelte ő.
-Szerintem is,jó ötlet-mondtam én.
Ugyanis már esteledett.A nap épp nyugovóra tért, és beköszöntött az este.Persze aggódtunk hogy mi lesz hogyha a katonák közül akár csak egy is errefelé tesz egy őrjáratot, akkor ugyanis a halott katonatársuk holtteste, és onnantól kezdve a vér, és töltényhüvelyek elárulják helyünket.Miután Dubov elszenderült egy kicsit, újra felmentem a tetőre, és megnéztem mit csinálnak a katonák.Láttam hogy éppen a tábortűz mellett iszogatnak, valamint guggolós táncot járnak.
-Szarnak ezek a parancsra, hogy nézzenek körül-gondoltam magamban.
Ugyanis mi szokatlan lenne a Zónában amiért kiküldték őket?Eleve az egész Zóna egy szokatlan, ám mára már megszokott dolog.Visszamentem Dubovhoz.Elővettem egy szelet kenyeret és vodkát, meg egy kis kolbászt.
-Hé Dubov-szóltam hozzá.
-Egyél.
Elvette a szelet kenyeret, közben kis kolbászt is evett hozzá, majd meghúzta a vodkát amiből a sebre is öntött kicsit.Összehúzott szemekkel, és fájdalomtól küzdő arrcal, de néma csendben viselte, ahogy a vodka marja a sebét, de tudta hogy ezt kell tenni ugyanis fertőtleníti.....Gondoltam menjünk inkább feljebb, ugyanis a hatodikon lévő szoba elég szeles volt.Nem volt ablaka se, vagy ami volt is, már kitörve.Igyhát felmentünk a kilencedik emeletre, ott találtunk egy nagyjából még jó lakást, amelynek megvolt az ajtaja, és ablakai is voltak még.Innen szemmel is tudtuk tartani a katonákat.Az ajtót is nagyjából el tudtuk torlaszolni.Igyhát, se mutáns, se senki más nemtudott volna bejönni.Miután Dubov bekajált, betakartam egy régi kis lepedővel amit a szobában találtam.El is aludt.Persze megnéztem, hogy nem vesztette-e el az eszméletét, de nem.Csak aludt.Újra kinéztem a katonákra a távcsövömön, és láttam hogy csak négyen vannak.
-Ajjaj-gondoltam magamban.
-Biztos őrjáratra mentek.
Már este volt.Az éjszaka sötétje, és a csillagok fénye tökéletesen megfelelt az amúgyis ijesztő város képébe.A csillagok fénye megvilágította az elhagyatott utcákat.Ekkor láttam meg távcsövömön keresztül a két őrjáratos katona lámpfényeit.Együtt voltak, egymás mellett haladtak, s közben valószinüleg beszélgettek.Kicsit odébb, mozgást láttam, amint kis patkányok egy csoportja vígan lakmározza a halott katona testét, akit Dubov tett ártalmatlanná.Észrevette a két katona is, és odarohantak.Mikor odaértek volt néhány patkány, amely még akkor se volt hajlandó elmenekülni a tetem mellől.Igyhát az egyik katona merészségből, vagy csak hirtelen felbátorodva, felkapta az egyiket a farkánál fogva...Szerintem arról beszéltek, hogy mióta lehet halott a katonatársuk.Míg az egyik fogta a patkányt arcához közel, kinyújtotta neki a nyelvét addig a másik nagyjából ellenőrizte mióta lehet halott társuk.Miután a katona felállt halott társa mellől, megállapitotta hogy a halál körülbelül mikor következett be.A másik elővette kését, és szépen kettényeste az előbb még ujjaival, a farkánál ragadó patkányt.Elemlámpáikkal követték a vérnyomokat a földön, és eljutottak a panelházig ahol mi is voltunk.Hallottuk amint beléptek az épületbe, ugyanis a bejáratnál egy üres üveg zajára lettem figyelmes.
-Dubov-szóltam társamnak de nem felelt.
Újra ellenőriztem a pulzusát és éreztem hogy életben van, csak nagyon kimerült, és elvégre lőtt sebe is volt, ígyhát hagytam.Láttam ahogy a nyál éppen folyik ki a szájából, de nem zavartam.Kis idő múlva hallottam amint az alattunk lévő nyolcadik emeleten vannak, és jönnek felfelé.
-Nem semmi mi?-Már két társunkat találtuk holtan.-Vajon ki a fasz ezért a felelős?-hallottam amint egyik éppen teszi fel a kérdést.
-Nemtudom-felelte a másik-de ha megtalálom kinyírom az biztos.-Nem hogy végzett volna szerencsétlennel hagyta elvérezni....a rohadék.......
Közben már a mi emeletünkön voltak, és hallottam amint berúgják a szomszéd lakás ajtaját, ami amúgyis nyitva volt, de csak félig.Ekkor felriadt Dubov is, és rögtön kezemet a szája elé raktam.
-Dubov,most maradj csöndben meg ne nyikkanj.-Két katona itt van a mi emeletünkön-súgtam halkan.
Majd berugták a másik lakás ajtaját is.
-Te gyere már ide-szólt az egyik.-Nem furcsállod hogy minden lakás ajtaja könnyen berúgva, vagy nincs is ajtó, ez meg szinte zárva van?-Rugjuk be ezt is nézzünk be.
Na mondom nekünk most végünk.Ekkor ez futott át az agyamon.Ekkor hirtelen bumm és ujra bumm....próbálta berúgni az egyik, de nem sikerült, ugyanis egy volt régi szekrényt ferdén az ajtó elé tudtam állítani, így nem tudtak bejönni.
-Hagyjuk a francba-mondta az egyik.
-Nem-dühösen felelte a másik.-Én akkoris bemegyek ide...
Közben hallottam amint felhúzza fegyverét, és arra készül hogy szétlövi az ajtót.Ekkor megszólalt a walkie talkie-juk
.-Srácok gyertek vissza a teherkocsihoz!-Pakolnunk kell, a bázist megtámadták a mutánsok.-Négy emberünk oda.-Mennünk kell...
Aztán azt hallottuk amint szedik a lábukat lefelé.Durván egy 20 másodperc mulva lenéztem, és láttam a két katonát amint lámpafényük cikázik ide-oda ahogy futnak.Elővettem távcsövemet, és láttam amint gyorsan feldobják a faládát, a teherkocsira felszáll az ott maradt 3 katona, a negyedik éppen felrúgja az égő hordót amiben tüzet gyúújtottak, majd beszállt, beindította a motort.Az jó nagyot okádott a kipufogóból, majd felcsavarta a lámpákat, és megfordult.A két katona éppen akkor ért oda, mikor a sofőr visszatolatott az egyik épülettől.Gyorsan felpattantak a platóra, és 1-2 perc múlva már nyomuk se volt.Szinte csak a hordóban lévő még-még parázsló dolgok emlékeztettek arra, hogy itt voltak rajtunk kívül mások is néhány perce.Miután elmentek, Dubovval gyorsan összeszedtük a dolgainkat.Miután összepakoltunk, felsegítettem az egyik vállamra, és fegyverrel a kézben mentünk lefelé.Mikor már majdnem leértünk az első emeletről, hirtelen egy vérszopó hangját hallottuk meg, amint felhördült, és a lépcsőfordulóból látva, éppen elrohant a bejárat előtt egy varacskosdisznó, utána pedig rögtön a vérszopó.Otthagytam Dubovot a lépcsőfordulóban, én pedig odamentem a bejárathoz, ahol pár másodperce éppen a zsákmány, és a vadász haladt el.Gondoltam kinézek, elvégre is nem vághatunk úgy neki az útnak, hogy nem tudjuk tiszta-e a levegő.Ott álltam a bejáratnál fegyverem a kézben, és kémleltem jobbra, majd balra.
-Gyere Dubov tiszta a levegő.
Dubov megindult felém, ekkor zajt hallottam és intettem kezemmel hogy állj.Belenéztem a Vintorez távcsövébe, és láttam hogy kb 200méterre előttünk, egy másik panelház bejáratánál ott van, egy Poltergeist valamint egy bandita...A bandita tüzelt, a Poltergeist meg szinte csak úgy látszott hogy ilyen elektromos csóva halad a bandita felé.Ekkor néhány erősebb fénykibocsátás volt, valószínüleg a Poltergeist sokkolta irányított elektromosságával a banditát, de az is eltalálta, mert látszott hogy vér fröccsen a régi bejárati padlóra.Majd hirtelen láthatová vált, és csapott egy nagyot az egyik karjával, mire a bandita összeesett.A Poltergeist hirtelen tova is állt.Mondtam Dubovnak, hogy gyorsan menjünk oda, és nézzük meg milyen dolgokat találunk a banditánál.Ha találunk egy hullát, mindig át kell kutatni élelem, gyógyszer, lőszer után nézve.Dubovval gyorsan átszaladtunk a kies házak közötti utcán, ami anno a főútvonal lehetett.Csak pár öreg, még-még álló villanypózna emlékeztetett erre.Mikor odaértünk, észrevettük a banditát amint a földön fekszik.Arca szinte nem is volt neki, ígyhát a Poltergeist vélhetőleg pont a fejét találta el mikor suhintott, és hegyes karmaival belecsapott a szerencsétlen arcába.
-Dubov fedezz!-Addig én gyorsan átkutatom-feleltem társamnak.
Dubov addig jobbra, balra tekingetett, hogy nem leselkedik-e ránk veszély.Elvettem a banditától két sugárzás elleni injekciót, valamint egy üveg vodkát.Más nem is volt nála szinte.A lőszerekből kifogyott, a fegyverében is még ha egy fél tár ha volt.De nem tudtuk hasznát venni, mivel neki MP5ös géppisztolya volt, nekem Vintorez távcsöves, valamint Fort 12es pisztolyom, Dubovnak meg Desert-je.Átkutattam a bandita testét is, és találtam egy pénztárcát.Volt benne pár rubel, de nagyon kevés.Mindenesetre eltettem, sose lehet tudni.Lehet hogy pont azon a pár rubelen múlik valami, amit meg tudnánk venni....Aztán a pénztárcájában volt egy fénykép is.Egy kisgyerek volt rajta.Akkor már tudtam...Ez egy családos ember volt.De ha volt neki egy kisgyermeke, egy úgymond apuka, mit keres eme kietlen, Isten háta mögötti pokolban?Nem volt időm tovább gondolkozni mivel Dubov közbeszólt:
-Gyere cimbora állljunk odébb.
Igyhát a bandita pénztárcáját összecsukva rádobtam a testére, és tovább álltunk.A többit már tudod Leonyid utána volt egy tűzharc az egyik elhagyatott raktárnál, ott találkoztunk veled, és onnantól velünk jöttél.Most pedig itt ülünk egy fészerben, és beszélgetünk.
-És te mióta járod a Zonát?-kérdezte tőlem Leonyid.
-Háááát-kezdtem bele-már nem is tudom.-Régóta barangolok errefelé.-Ismerek szinte már mindenkit, persze ez annyira igaz, mint ahogy én vagyok a világ legjobb lövésze.-Semennyire.-Akiket ismertem már vagy meghaltak, vagy rosszabb esetben, Yantar környékén bolyonganak ZombiStalker-ként.-Akiket meg nem ismerek....-hát azok az újabb, és újabb ide érkező stalkerek, akik hallanak ezt azt kincsekről,kivánságteljesitőről, pénzről, és jönnek szerencsét próbálni.
-Csakhogy ez nem ám olyan mint egy számitógépes játék, ahol ha meghalsz betöltöd újra az utolsó mentett állást és kész.-Nem.-Itt csak egy életed van.-Egy életed, egy lehetőséged.-A lőszerrel is csínján kell bánnod.-Nem úgy van mint a játékokban, hogy találsz egy hullát, és elveszed tőle.-Legtöbbször ha szerencséd van, akkor találsz nála olyan lőszert, ami a tiedbe is jó.-De van amikor nem.-A fegyverekre is oda kell figyelned, mivel egy tűzpárbajban Ő a legjobb barátod.-Nem a társad akivel már ki tudja mióta jákálsz a Zonában, hanem a Fegyvered.-Ugyanis a társadat lelőhetik, vagy mutánsokba futhat, elárulhat téged, viszont a fegyvered az, ami megmenthet az adott helyzetben.
-És mi történt 2006ban amitől újabb baleset következett be?-kérdezte Leonyid.
-Nem kérdezel te egy kicsit sokat?-szegeztem neki a kérdést.-Csak nem ujságiró vagy vagy valami hasonló?
-Neeem-felelte nevetve.-Csak kiváncsi vagyok ennyi az egész.-Na komolyan mi történt akkor?
-Nemtudom-kezdtem bele.-Komolyan nemtudom.-Én csak arra emlékszem, hogy egy kocsi platóján voltam, majd volt egy nagy villám ami belecsapott a teherautóba.
-Lesodródtunk az útrol, és felborultunk.-Elvesztettem az eszméletem.-Azóta se tudom hogy mit kerestem azon a teherautó platón akkor este.-Szidorovics volt az aki befogadott, és elláta a sérüléseimet Cordon-ban.-De semmi másra nem emlékszem.-Azt tudom hogy azelőtt is voltak stalkerek-igaz nem olyan sokan mint manapság-akik járták a Zónát minden egyéb dolog után kutatva, valamint azt tudom hogy Szidorovics és a katonák között volt egy kis nézeteltérés, mivel cordonnál a vasuti híd alatt katonák jelentek meg egy afféle őrposztot létrehozva.-Tudták hogy járkálnak stalkerek, banditák, a Zónában, és azt is hogy fognak továbbra is, hiába lövik le egyiket másikat.-Mindig lesznek olyanok akik idejönnek, és vagy szerencsével járnak, vagy meghalnak.-Igyhát a katonaság belátta, hogy nem vadászik a stalkerekre meg a banditákra, inkább felállítanak őrposztokat, és bizonyos engedély birtokában átengednek.-Persze meg is vesztegetheted őket, de az nagyjából 500-700rubel közötti összeg amire számítanod kell.-Bár van amelyik kevesebbel is beéri.-Úgymond ha elhíreszteled hogy pl Vosztrikov beéri 300Rubellel, akkor hozzá többen fordulnak így mindenki jól jár.-De vigyázni kell, mert nem mindegyik vesztegethető.-Ott van pl Bulzsuk, aki egy elszánt Ukrán aki abban a világban él, hogy a hazáját szolgálja, és senkit nem enged be.-Olyankor jobb elkerülni az őrposztot.-Na nem félelemből vagy hasonló, csak senkinek nem hiányzik egy tűzharc a katonákkal.-Szidorovics és a katonaság között azért volt nézeteltérés, mivel Szidorovics kereskedő, és ezáltal hogy a katonaság engedély, vagy pénz ellenében engedi ki- illetve be a stalkereket, banditákat, így Szidorovics attól tartott, hogy visszaesik az üzletének forrgalma, és bevétele.-Ezért szóvá tette a katonáknak a dolgot, de nem lett belőle semmi.-Vagyis csak szerencsére.-Ugyanis egyik nap Szidorovicsnak az egyik stalker hozott valamit, és nem engedték be a katonák.-Erre betelt nála a pohár, elszakadt a cérna.-Elővette SPAS 12es puskáját, és feljött a föld alatti odújábol, és éppen töltötte a fegyverét.-Indult hogy leszámoljon a híd alatt állomásozó katonákkal.-Ekkor WOLF volt az, aki közbelépett, és visszatartotta Szidorovicsot hogy hülyeséget csináljon.-Egyébként amúgyse lett volna esélye egyedül, az ott lévő 4-5 katonával szemben.-WOLF azt mondta neki:
-Szidorovics ne csinálj hülyeséget.-Te belőlünk élsz, mi nekünk pedig szükségünk van a dolgaidra amiket árulsz.-Ne tedd ezt....-Csak mindenkivel kibaszol és a katonaság jár jól az egésszel......
-Na de eleget meséltem.-Most mondj te valamit magadról Leonyid-szóltam hozzá s közben meghúztam a Vodkásüveget.
-Hát hol is kezdjem....kezdett bele...
-Mondjuk ott hogy hogy és miért kerültél ide a Zónába-vágtam közbe.-Idesodort az élet,vagy te is olyan vagy mint a többi, és szerencsét probálni jöttél, vagy esetleg más oka van?Elkezdett hát mesélni.
-A rendes nevem tulajdonképpen Ivan, csak én mindig jobban szerettem a Leonyidot ígyhát később szüleim is így hívtak.El tudták fogadni a dolgot, hogy ez a név nekem jobban tetszik.Édesanyám a Kievtől 20kilométerre található Szövetgyárban dolgozott mint varrónő.Édesapám mezőgazdasági tevékenységet folytatott.Állatokat tenyésztett, valamint földet művelt.Én is sokat segítettem neki, főleg mikor sok munkája volt, akkor én tereltem a birkáinkat Lujpa nevű puli kutyánkkal.Ugy kb 20éves lehettem, mikor is szüleimtől a kormány elvette a földet, az állataikat, mindent amiért egész életükben dolgoztak.Egyik nap éppen hazafelé jöttem a barátaimtól, amikor is láttam egy Csajka kormányzati autót a házunk előt parkolni.Gondoltam hogy nem teára ugrottak be.Közelebb osontam a házunkhoz, és akkor láttam az ablakon keresztül, a háztól 30méterre lévő pajtából, amint édesapámat, és édesanyámat, egy-egy ügynök lefogja, egy másik meg apám fejéhez szegezte a pisztolyt.Meghúzta a ravaszt.Édesanyám sikongatva borult rá édesapám élettől mozdulatlan testére, és közben az ügynökhöz fordult aki lőtt, és leköpte.Erre őt is lelőtték.Egyszerűen láttam a dolgot, de nem tudtam mit tenni teljesen lebénultam az esettől, és amúgyse lett volna esélyem 5 ügynökkel szemben.Én csak egy kis 20éves parasztgyerek voltam.Se fegyverem, se semmim nem volt.Mikor láttam az ügynököket elhajtani, bementem a házba.Amint beléptem, sokkolt az egész dolog.Nemtudtam mi lesz velem most ezután, hogy mihez kezdjek, hogyan tovább.Kimentem a hátsó ajtón, és láttam hogy még ahol a baromfik voltak elkerítve, hogy ott volt Lujpa puli kutyám.Őt sem kímélték.Még őt is megölték.Igyhát teljesen összetörtem.Nem esküdtem bosszút, mivel ilyenkor van aki bosszút esküszik, nálam máshogy alakultak a dolgok.Összeszedtem a spórolt pénzem, és eljöttem otthonról.Mindent otthagytam, és felgyújtottam a házat.Temetésre amúgy sem volt pénzem, és szüleim nem akarták hogy a kukacok martalékává váljanak a földben.Ígyhát felgyújtottam a házat, és együtt távoztak el a másvilágra.Teljesen összetörtem, és nekivágtam a nagyvilágnak.Egyik nap a városban húztam meg magam, az egyik utcában egy sikátorban, egy kartondobozban.Felettem épp egy családi ház ablaka volt, és amint benéztem láttam amint a szülők, gyerekek találkoznak a nagyszülőkkel, és mindenki boldog.Szinte újra az én életem jutott eszembe, amint ezt néztem.A televízióban, éppen a csernobili atombalesetről való megemlékezésről volt szó, és szó esett Pripjat-rol is.Akkor határoztam el, hogy ez lesz az a hely ami nekem való.A kiégett, üres, céltalan embereknek akiket anno, hajtott valami, ám mára már csak a pénz, a mindennapi megélhetés a céljuk.Hát nagyjából ennyi, az amiért én is itt vagyok közöttetek.
Ezzel Leonyid befejezte élete elmesélését, és közben egyik kezével megtörölte üveges szemét, melyben gyűltek a könnyek a felszakított régi emlékek miatt.
-Na jolvan mostmár elég későre jár aludjunk-feleltem.
Dubov is benyomta a kajáját, majd elmosta a csajkáját, és eltette magát holnapra.Én és Leonyid is lefeküdtünk aludni.Kb hajnali 1 körül felébredtem, ugyanis éreztem hogy hugyoznom kell.Kimentem a fészerből, és egy bokorba tértem.A bokorból ráláttam egy nagy üres elterülő mezőre, felnézvén megannyi csillag ragyogott és megvilágitotta az üres tájat..Éppen csurgattam, már majdnem befejeztem mikor is láttam valamit haladni a mezőn, de nemtudtam pontosan körülírni hogy mi volt, mivel láthatatlan volt, csak a körvonalait véltem felfedezni.Ember kinézetűnek nézett ki, legalábbis úgy látszott hogy van lába meg keze, de gondoltam hogy mégsem ember hiszen az nem lehet.Vörösen izzó szemeket láttam miközben testén "átnéztem".Ekkor jöttem rá hogy egy vérszopó volt, csak álcázva.Biztos vadászik.Gyorsan elraktam ami a kezem ügyében volt, és visszarohantam a fészerbe.Becsuktam az ajtót, elreteszeltem, és elővettem a Vintorez-t.Dubov és Leonyid aludtak.Nézegettem ki az ablakon hogy vajon merre jár, ekkor megláttam a körvonalait pont annál a bokornál ahol hugyoztam az előbb.Megállt majd a bokor felé fordult, és félig lehajolva mintha szagmintákat vett volna.Tehát akkor ezekszerint mutálódott ember, de némi minimális agyfunkcióval.Az ösztönök hajtják.Felkészültem arra, hogy esetleg leszedem de nem akartam kockáztatni.Mivel csak egyet láttam, és azt is álcázva még nem jelenti azt hogy egyedül is van.Lehet még belőlük a közelben.Bár ők nem szoktak falkában vadászni mivel nagyon jok a becserkészett préda elejtésében, de előfordulhat hogy vadásznak falkában, elvégre is akkor sokkal nagyobb az esély a vad elejtésére.Nem láttam hát többet belőle.Véletlenül valami zajt csaptam.Na nem nagyot de egy kicsi is elég volt hogy meghallja.Erre pont a fészer felé fordult, és elkezdett rohanni.Mikor kiért az útra akkor pont balrafordult, és láttam amint egy URAL teherautó lámpafényei pont felé jönnek.A teherautóban két katona ült.Az egyik bóbiskolt az anyósülésen, míg a sofőr egyik kezében, kilógva a cigivel vezetett.És ekkor a vérszopót elgázolta.Hirtelen véres lett a motorháztető, a vérszopó a teherautó alá került, és a hátsó két tengely átment rajta.Dobott is nagyot a teherautón.A sofőr beletaposott a fékbe.A nagy fékezés után a por felszállt, és láthatová vált a teherautó.Kiugrott a két katona, és megnézték mit ütöttek el.Amelyik bóbiskolt nekiesett:
-Mi van veled te hülye?!-Alszol a volánnál?-Nem láttad ezt a dögöt az úton?
-Nem aludtam nem volt semmi az úton-felelte dühösen a másik.
Erre mind a ketten odamentek az elgázolt vérszopóhoz és megnézték.Még az ideg dolgozott a szörnyben, így rándult egyet, mire az egyik katona hirtelen megijedt, és dobott egy seggest.Majd felsegítette társa a földön lévő katonát, és a teherautó elejéhez mentek.
-Ó bazd meg.-Most csupa gané a kocsi eleje.-Ezt te adod be a felettesünknek.
-Nepofázz-szólt közbe a másik.-Inkább gyere és segíts eltünteni a nyomokat.
-De ha le is törlöd-mondta megint a másik-a kitört bal lámpát mivel magyarázod?
-Figyelj már-kezdte a sofőr-szerinted a felettesünket érdekelni fogja az egyik teherautojának a kinézete?-Vagy egy kurva letört bal lámpa?
-Hmm...igazad van.-Na mindegy-felelte a másik.Beszálltak mind a ketten a teherautóba, beindította a motort ami ekkor egy kis energiát ellopot a még égő világításból, majd kerregve berakta a váltót egyesbe, és elindultak.Mikor már a látószögemből eltűntek, akkor háttal voltam a fészer falának.Fegyverem a kezemben, az államhoz tartva a csöve, és mindkét kezemmel markoltam.Hálát adtam az égnek, hogy ez már a második eset mikor hajszálon múlik hogy valaki felfedezzen, megtámadjon, és megúsztuk.Megint...Vajon csak szerencsénk volt?Egész éjszaka nem aludtam, ugyanis nem mertem.Vérszopót már láttam, de ez valami új volt.Ez láthatatlan tud lenni.Aztán mégis volt egy kis idő mikor elaludtam.Másnap reggel mikor felébredtünk, elmondtam Dubovnak és Leonyidnak az éjszaka történteket.Odamentünk az útra ahol a teherautó elgázolta a vérszopót.Persze a teteme már nem volt ott, csak nagy vérnyomok.Elmeséltem társaimnak ami az éjszaka történt.
-Áhh ez csak egy varacskosdisznó volt-szólt közbe Leonyid.Mire én határozottan feleltem:
-Leonyid te még új vagy a Zónában.-Megismered egy elgázolt varacskosdisznó maradványait?2-3 másodpercig csend volt.-Gondoltam-feleltem.
-Zsukov-szólt közbe Dubov.-Ez nem lehetett vérszopó.-Hisz láttunk olyat.-Azok sokkal gyorsabbak minthogy egy URAL elgázolja őket, és óvatosak is.-Azonkivül amit állítasz, hogy láthatatlanná tud válni, vagy ha jobban tetszik akkor áttetszővé, ez kész képtelenség.-A filmekben létezik ilyen de a valóságban nem.
-Honnan tudod Dubov?-Honnan tudod a 2006os katasztrófa milyen genetikai mutációkat okozott az élővilágban?
-Pont ez az Zsukov, nemtudom-felelte.-De azt tudom hogy Leonyid friss hús közöttünk, nem kéne riogatnod.-Azt tudom még hogy te nem vagy tudós hogy megmond mi is volt ez, vagy hogy átlátszó volt e.-Szerintem te este mikor felkeltél, csak álmodtál.-Még félig aludva hugyoztál.
-Jólvan-feleltem.-Nem vitatkozom veletek, tudom hogy mit láttam.-Csak az a baj, hogy nem maradt belőle semmi mivel az éjszaka során biztos ettek belőle más teremtmények.-Így nemtudom nektek bizonyítani.-Csak vigyázzatok nehogy az legyen hogyha eljön az időtök, hogy pont egy ilyen végezzen veletek, és rájöjjetek hogy nekem volt igazam.Továbbálltunk.Elhatároztuk hogy mivel nagy port vert köztünk a kérdés hogy mi is volt ez az úton, valamint hogy létezik-e áttetsző vérszopó ,elhatároztuk hogy ellátogatunk Yantarba, Kruglov professzorhoz.Elindultunk hát.Kb háromnegyed órája haladhattunk az úton, mikor is távoli lövéshangokat véltünk hallani.Gyorsan hasra vetettük magunkat, és Dubov belenézett a távcsövébe.
-Na miaz?-Mit látsz?-kérdeztem.
-Á semmi csak egy barna ruhás stalkert megtámadt két-három Flash.
-Menjünk segítsünk neki!-feleltem.Ekkor felálltam és elindultam hogy segítsek szerencsétlenen.Dubov maradt a földön, még feküdt mikor Leonyid is felkelt.
-Megyek én is segítek nekik.-Dubov nem jössz?-kérdezte Leonyid.
-Nem-felelte morcosan.-Nem pazarlom az erőmet, és a lőszeremet értéktelen dologra feleslegesen.Ezzel Leonyid is elindult.Már majdnem ott voltunk, amikor Leonyid visszanézett, és látta hogy Dubov is feltápászkodik és jön.Tudta hogy egyedül az úton, sokkal kiszolgáltatottabb és sebezhetőbb, mintha hárman együtt vagyunk.Odaértem a barna ruhás stalker közelébe és lőttem.Az egyik Flasht eltaláltam.A másikat leszedte az ismeretlen.A harmadik menekülőre fogta a dolgot.Leonyid megszólalt:
-Te jó ég!-Tulajdonképpen mik ezek az undormányok?-kérdezte.
-Ezek mutálódott sertésfélék-felelte a megmentett stalker.
-Anatolij vagyok.-Köszönöm hogy segítettetek nekem.-Aránylag könnyű őket elintézni, de ha többen vannak akkor nehezebb.-Nálam ugyanis csak Big Boy pisztoly van.
-A fegyverem ami volt beszart, így el kellett dobjam.-Javítani se volt már érdemes, és ha el is adtam volna nem kaptam volna érte még egy konzerv élelmet se.
Ekkor Dubov is odaért.
-Na most ezért kellett idejönnöm segíteni?-Szinte nem is csináltam semmit.
-Addig örülj Dubov amig nem kell csinálnod semmit, ugyanis a válladat ért lövés miatt lehet hogy nem is tudtál volna segíteni.-Amugy át kéne a sebedet kötözni.
-Majd később-felelte Dubov.
-Ugyanmár-szólt közbe Anatolij az imént megmentett stalker.-Hadd cseréljem ki a kötésedet, ennyi a minimum tartozom nektek.-Megmentettétek az életem.-Lőszerem sincs már sok.
-Új vagy még errefelé?-kérdeztem.
-Igen új vagyok.-Kb 1 hete érkeztem a Zónába.
-Miért jöttél ide?-kérdeztem.
-Egy eltűnt barátomat keresem.-A neve Zilev.
Közben eszembe jutott, hogy a jómúltkor hallottam ezt a nevet.Éppen a BARban voltam amikor iszogattam, és valaki említette.Ha jól emlékszem, Zilev Yantar-nál volt mikor eltűnt, és ha minden igaz Zombivá lett, mivel senki se látta azóta.Miközben Anatolij Dubov kötését cserélte le, ez átfutott az agyamon, de nem tudtam megmondjam e neki vagy sem.Végülis elmondtam..
-Anatolij.-Nem akarok benned hiú ábrándot kelteni, de a jómúltkor a BARban iszogattam, és emlékszem hogy valakik-talán a Duty frakció emberei-emlitették a Zilev nevet, és hogy állítólag Yantarnál eltűnt, és zombivá lett.-Nézd nemtudom igaz-e, vagy hogy én emlékszem rosszul, de ha akarsz tarts velünk amugyis Yantarba megyünk.-Mielőtt odaérünk beugrunk a BAR-ba.-Ott majd kérdezősködhetsz Zilevről.
Elindultunk hát a BARba.Nagyjából dél körül érkeztünk meg.Jó volt végre egy olyan helyre érkezni, ahol nem kell tartani mutánsoktol, ellenségektől.Egy kicsit mindannyiunk lelke megnyugodott.Lementem a BAR-ba velem tartott Dubov, és Anatolij.Leonyid fent maradt, és beszélgetett más stalkerekkel.Minél többet meg akart tudni a zónáról, meg a frakciókról, a mutánsokrol stb...Komolyan kezdtem azt hinni hogy a gyerek újságíró.Nem láttam még senkit, akit ennyi minden érdekelt volna.Mikor leértünk a BARba, én rendeltem magamnak egy körtepálinkát, míg Dubov a jó öreg vodkás üveget szorongatta.Közben Anatolij próbált másokkal társalogni, hogy megtudja hátha tud valaki valamit Zilev nevű barátjáról.Láttam amint az egyik frakció, a Freedom egyik emberével beszélget.Kicsit közelebb ültem, és hallottam is miről beszélgetnek.
-Nem tudod merre találom Zilevet?-Ő egy régi cimborám, és ha minden igaz Yantarnál tűnt el azt hallottam.
-Hát nemtudom így nehéz megmondani.-Sok mindenki megfordul itt a Zónában.-Újak, régiek,fiatalok, idősek,harcedzettek, és zöldfülűek-mondta a Freedomos stalker.
-Úgy kb 3 hónapja lehetett itt.-Annyit tudok róla hogy nagyjából akkor érkezett a Zónába.-Hajtotta a kincskeresési vágy-felelte Anatolij.
-Hmm most hogy mondod-kezdte a Freedomos.
-Igeen emlékszem rá.
-Nagyjából 3 hónapja valóban volt egy srác itt, akire illik a leirásod.
-Nagyon hajtotta a kalandvágy.
-Mindenképpen sok artifactet akart gyüjteni hogy jo pénzért eladja.
-Mondjuk nagyjából mindenkinek ez a célja de ő különösen kitűnt közülük.
-Én csak ennyit tudok sajnos.
-Igen emlékszem rá valóban itt járt a Zónában.
-Ha Yantarnál tűnt el, akkor kérdezd meg Lebegyevet ha ott jársz.
-Bent lesz a bunkerban Kruglov professzorral.-Sajnálom ennyit tudok.-Remélem tudtam segíteni.
-Igen sokat segitettél köszönöm szépen.-Hadd hívjalak meg egy sörre engesztelésül-tette ajánlatát Anatolij.
-Köszönöm elfogadom-mondta a Freedomos.
Délután 2 felé indultunk is.Vételeztem egy kevés lőszert, valamint vásároltam elsősegélycsomagokat, mivel már fogytán volt.
-Na megtudtál valamit?-kérdeztem Anatolijt.
-Igen.-Ez a Freedomos stalker Burek valóban emlékszik rá.-Ezekszerint tényleg itt járt úgy 3 hónapja Zilev.-Azt mondta ha amúgyis Yantarba megyünk, akkor kérdezzük meg Lebegyevet.
-Akkorhát velünk tartasz?-kérdeztem.
-Naná-felelte ő.
Kezdetét vette hát utunk Yantar irányába.Mentünk, egyszercsak elérkeztünk egy félig meddig felhúzott panelházhoz, melynek csak az alapjai voltak meg, meg a tartógerendák.Intettem Dubovnak, Anatolijnak, és Leonyidnak, hogy maradjanak itt, míg körülnézek.Belenéztem a távcsőbe, és láttam hogy az egyik messzebb álló épületen, két illetőt jelez a távcső pirossal bekeretezve.Zoomoltam kicsit és jobban rájuk láttam.Észrevettem hogy Monolith katonák.Furcsálltam, ugyanis Yantarnál nem nagyon szoktak lenni.Leginkább ők az atomerőműhöz közel, és Pripjatban találhatók.Na mindegy.Kerestem egy jó lövésállást, és becéloztam őket.Az egyiket sikeresen leszedtem, de a másik észrevette hogy társa összerogyott.Gyorsan keresett egy fedezéket, de hiába.Az nem volt valami előnyös számára.Igy máris újra lőttem, és azt mondtam:-Kettő mínusz.A srácokkal nyomultunk tovább, mikor is egy elhagyatott kis régi raktár féle épülethez értünk.Én voltam elől, Anatolij hátul, Dubov jobb oldalon, és Leonyid előrébb, bal oldalon.Mindegyikünk fegyverrel a kézben, magunk előtt tartva, és szépen lassan nyomultunk előre.Leonyid a fiatal srác látott valamit.
-Bazdmeg....-felelte.
-Miaz?-Mit láttál?-kérdezte Dubov.
-Nemtudom-felelte ő.-Csak két vörös szemet.
-Hmm-hangzott el tőlem.Én ugyanis már tudtam hogy mi az amit Leonyid látott.
-Képzelődtél-mondta Dubov.
-Persze ő is meg én is mi?-tettem fel a kérdést.
-Előfordulhat-mondta Dubov.-Közeledünk az agyperzselőhöz.-Ez néha hallucinációkat vált ki, és minél közelebb vagyunk annál rosszabb.
-Agyperzselő?-Az meg mi?-tette fel a kérdést Anatolij.
-Tényleg mi az?-jött gyorsan a másik kérdés Leonyidtól.
-Az Agyperzselő egy pszihés gép, amely téves képeket vetít az agyadba, és ha nincs ellene fülvédőd egy fémdarabbal a tetején, akkor átváltozol másnéven Zombulsz.-Sokak maradtak már ott Yantar környékén, és változtak át ZombiStalkerré.-Pedig a BARban a csapos mindig figyelmeztet mindenkit, ha tudomást szerez róla, hogy valaki odakészül.-Hát röviden ennyi, hogy mi is az agyperzselő.
Leonyid valószinüleg besokallt(nem is csodálom).Teljesen remegett, az arca is falfehér volt.Mondtam neki hogy menjen vissza a BARba, ott nem eshet baja, és ha jövünk visszafelé, akkor találkozunk.Kis fiatal srác de sajnálom.A szüleit megölték, idejött mert elszánt volt, most viszont látta az áttetsző vérszopó szemeit, meg pszihés gép.Valószinüleg ez sok volt neki.Teljesen becsavarodott.Leonyid fogta a cuccát, és visszament a BARba.Én, Dubov, és Anatolij, fogtuk magunkat és mentünk tovább.Elérkeztünk egy aluljáróig.Láttuk hogy tűzcsóvák merednek felfelé a földről.
-Vigyázzatok.-Anomáliák.-feleltem.
Elővettem pár csavart és elkezdtem dobálni.
-Anatolij oda lépj ahova én.
Én mentem előre és dobáltam a csavarokat mögöttem Anatolij, és a végén Dubov.Ahogy haladtunk láttuk, hogy a mellettünk lévő párhuzamos részen két tetem fekszik.Az egyik egy ép stalker volt ruhában, fegyvere mellette a földön hevert.Gondoltam hogy zombistalker végzett vele mivel bár zombik, de annyi erejük és agyi funkciójuk van, hogy tudják a fegyvert kezelni, lőni, tárat cserélni, felhúzni.Igaz célozni nem nagyon, mert inkább csak maguk előtt tartva vaktában lövöldöznek, de előfordul hogy pont ugy találnak el valakit, hogy elvérzik, esetleg halálos lövés éri.A másik test egy szénné égett tetem volt.Rá se lehetett ismerni.
-Uramisten-szólt Anatolij, miközben a szénné égett tetemet nézte.-Vajon ez Zilev?-kérdezte.
-Ugyan.-Bár lehetséges, de azért még ne temesd el a barátodat.-feleltem.
-De komolyan ha esetleg ő is így végezte, vagy netalán ez most itt pont ő akkor hogy azonosítsam?-tette fel számomra a kérdést.
-Nézd Anatolij.-Ha szénné égett akkor fogak alapján tudod azonosítani, de itt a Zónában sehogy.-Egyrészt nincs rá időd, mert addig megtámadhatnak, másrészt mire minden szénné égett hullát átvizsgálnál, megöregednél.-Na nem azért mert olyan sok lenne, csak sokáig tartana.-Másrészt, meg gondolom nem vagy szakember aki meg tudja állapitani hogy az elhalálozott-e az akit keresel....-Sajnálom de az is lehet hogy egy nagy kérdőjellel a fejedben élsz tovább, és nem tudod hogy él-e,meghalt-e csak annyit hogy eltűnt.-És ebbe bele lehet őrülni.
-Igen épp ezért akarom megtudni, hogyha él akkor megkeresni, ha meghalt akkor azért mert nem akarok beleőrülni.
Átmentünk az aluljáró részen.Ekkor megálltunk az aluljáró végénél, mert láttam amint egy zombistalker biceg felénk.
-Állj-tettem fel a kezemet mutatva a többieknek.Majd kezem két ujját a szememhez raktam, mondván Nézd és a zombi stalkerre mutattam.
-Látod Anatolij.-Az ott egy zombi stalker.-Céltalan lomha mozgás,felfelé irányuló fehér szemek,hörgő, morgó hangok.-Ha egy ilyet látsz jobb ha futsz.
-De miért?-Hiszen lassúak.-szólt Anatolij.
-Igen, de mint említettem fegyver van náluk, és tudják is kezelni.-Na nem azt mondom hogy fuss el előlük és menekülj.
-Nem.
-Csak csupán fuss és keress fedezéket utána már sima ügyed van és el tudod intézni könnyen.-Persze vigyázni kell, mert hallottam olyan stalkerről akit úgy ért a halál, hogy fedezékből osztotta az ólmot a zombi stalkerekre, de egy a háta mögül jött és végzett vele.-Szóval azért mert zombik, nem szabad őket lebecsülni.
Szóltam a srácoknak hogy maradjanak itt.Az aluljáro végénél az egyik oszlop mögé elbujva becéloztam a zombit.Egy kicsit el is gondolkoztam hogy vajon ezek a lények-mert embernek már nem nevezhetők-hogy élik tul itt a zonában?Mutánsokat esznek vagy talán egymást?Vajon mi céljuk van itt a zónában bolyongva?Nyilván semmi de mégis mintha céllal bolyonganának.Persze a legősibb ösztön hajta őket.Az élelemszerzés.Miután ezek gyorsan átfutottak a fejemben ujra a távcsőben láttam a zombit és lőttem.Egyetlen lövés a fejbe biztos halál.
-Ez kész-szóltam oda a srácoknak.
-Gyertek, menjünk-feleltem.Ekkor hirtelen neszt hallottunk magunk mögött.Leonyid volt az.
-Hát mégse mentél vissza a BARba?-vontam kérdőre.
-Nem.
-Egy férfi nem fél semmitől maximum a haláltól.-Egy Stalker még a haláltól sem fél.-És én Stalker vagyok-mondta.
-Készen állsz?-Nem igérem hogy mindennyian túléljük.
-Készen állok-felelte.
Azzal továbbálltunk.Egy kis emelkedőn kellett felmennünk.Mikor felértünk előtűnt az orvosi kutatólabor.Egy nagy üres terepen helyezkedett el minden oldalrol domb vette körül, ahol vagy erős sugárzás volt a magasabb terület miatt, vagy pedig zombik kószáltak.Az épület körül betonkerités volt, már ahol.Ugyanis néhol, voltak kisebb nagyobb lukak, hiányzo darabok.
-Arra van az agyperzselő-feleltem miközben egyik kezemmel jobbra mutattam.
Belenéztem a távcsőbe, és láttam hogyha eljő az idő hogy arra menjünk, lesz pár dolgunk.De aztán lenéztem a kutatólaborra is.
-Hát lesz egy kis melónk fiúk-feleltem.
Odalent a létesitménynél jopár kis piros keret jelent meg a távcsövemben.Legalább 6-7.Egy itt, egy ott, másik kettő közel egymáshoz.Szinte biztos volt, hogy tűzpárbaj nélkül nem ússzuk meg.
-Figyeljetek srácok.-Kemény lesz de megcsináljuk.-Dubov, te menj jobbrol.-Anatolij, te menj balrol.-Leonyid és én megyünk középen.-Maradjatok közel ne nagyon távolodjunk el egymástól-intettem óva őket.
Elindultunk hát a lejtőn, és belevetettük magunkat a sűrűjébe.Dubov már lőtt is, hiszen jobb oldalon haladt, és pont abban az irányban volt egy zombi.
-Hűűűűűee-hördült fel a zombi éppen pisztolyát Dubovra szegezve, de nem volt ideje meghúzni a ravaszt.
Nyomultunk előre mikor is Leonyid is zombikba ütközött.Elkezdett lőni.
-Kurva anyátok megdöglötőők-üvöltötte miközben ujja a ravaszon csüngöt és lőtt, lőtt, lőtt.
Ekkor észrevettem, hogy a bal oldalon Anatolij is észrevett egy zombit, és elkezdett rá tüzelni.Csakhogy nem vette észre, hogy ott közel hozzá van mégegy.
-Anatoliij, vigyázz tőled balra-üvöltöttem de sajnos mire megfordult, a zombi már rátámadott.Simán láttam amint a zombi ráveti magát, és beléharap.Valami eszméletlen fájdalomtol erős sikoltás jött ki a torkán, amint a zombi beléharapott.Anatolij elővette pisztolyát, mivel a fegyvere kiesett a kezéből mikor rátámadott a zombi, és a pisztollyal fejbelőtte.Gyorsan odarohantam hozzá.
-Srácok gyertek ide azonnal!-üvöltöttem.
Leonyid megfordult közben félig visszafordulva tüzelve rohant felém.
Dubov is meghallotta és egyenesen rohant hozzánk itt-ott még egy-egy zombit leszedett, de az egyik eltalálta a lábán.
Mikor odaértek hozzánk meglátták ők is Anatolijt.
Szerencsétlen-gondoltam magamban.Anatolijt a zombi a nyakán harapta meg.Erősen vérzett, és sajnos nagyon csunyán nézett ki.Mindenesetre ellátam a sebét, mert reménykedtem hogy hátha tuléli, de akkor már szinte tudtuk hogy vagy meg fog halni, vagy ő is olyanná fog változni.Bár az agyperzselő teszi zombivá az embereket amint belépnek a láthatatlan erőtérbe, de ha valakit megharapnak, az is olyanná fog válni.Persze kérdéses volt mert arra is gondoltunk mivel erősen vérzik a nyaki főütőere, lehet hogy elvérzik az lenne neki a nyugodtabb halál.
-Anatolij-mondtam miközben ránéztem és láttam a szemében hogy már ő is tudja.
-Barátaim-szólalt meg.
-Ugy érzem én már nemtudom meg hogy mi lett Zilev barátommal, de talán jobb is igy.-A lényeg hogy eljutottam idáig, és megismertelek titeket.
-Öröm volt a Ti oldalatokon harcolni.-Nagyszerű emberek vagytok-mondta miközben a kezem szoritotta.
-Mennünk kell, özönlenek-kiáltotta Dubov és lőtt, lőtt.
Egész jol szedte le őket.Ekkor Leonyid is felállt Anatolij mellől és elkezdett tüzelni.
-Vigyázz Leonyid, 10óra felől-kiáltotta Dubov.
-Leonyid már fordult is az adott irányba és szedte le a felé közeledő zombikat.
-Menj-nyögte Anatolij.
-Nem hagylak itt-feleltem.
-De muszáj menned-mondta.
-Gyere már Zsukov mennünk kell-kiáltotta ujra Dubov.
Azzal elengedtem Anatolij kezét odaadtam neki a pisztolyát.Felálltam mellőle és azt mondtam:
-Ég veled barátom.
Megragadtam a fegyveremet, és elkezdtünk futni Leonyidddal és Dubovval a létesitmény felé.
Futás közben még félig hátrafordultam, és láttam amint Anatolij ott fekszik a földön, és pisztolyával lövi a felé közeledő zombikat.Egyiket eltalálta, a másikat csak a lábán, és valoszinüleg számolta mennyi tölténye van még, hirtelen a fejéhez emelte a pisztolyt és meghuzta a ravaszt.
Kicsit megdöbbentem, de ugyanakkor megkönnyebülést is éreztem, mert legalább ugymond "természetes"halált halt nem lett "olyan".A zónában az számit természetes halálnak, ha lelőnek.Ha megsérülsz, és ki vagy szolgáltatva másoknak, vagy más lényeknek, és megtámadnak, nyilván te sem akarod ugy végezni hogy még élsz, és érzed amint lakmároznak.Anatolij is ezt az utat választotta.Inkább végzett magával.
-Gyerünk már csak pár méter-kiáltottam a srácoknak.
Futottunk, futottunk de mintha lassitott jelenet lett volna az egész.Az épülethez szinte sose akartunk közeledni.Ám ekkor végre elértük a körülötte elhelyezkedő betonkeritésnél a kaput.Állt ott pár Duty frakciós stalker, és ők is lőtték a zombikat.Végre kicsit kifujhattuk magunkat.Ekkor még egy lövést hallottunk, és az egyik stalker kinyirta az utolso zombit is.....Legalábbis egy ideig.....
-Phuhh-fujtam ki magam.-Ez nem volt semmi.
-Hát nem-felelte Dubov.
-Szegény Anatolij-szolt közbe Leonyid.
-Igen-feleltem szomoruan.
-Sosem felejtelek el Anatolij-jegyeztem meg halkan.
Miközben lehunytam a szemem és magam elé képzeltem őt, a képsorokat az egyik stalker mondandoja zavarta meg, aki akcentussal beszélt.
-Szévásztok.-Ti honnán jöttétek?-kérdezte.
-Szevasz-Én Zsukov vagyok ő Leonyid és Dubov-mutattam be társaimat.-Téged hogy hivnak?-kérdeztem.
-Én Alekszej vágyok, de a bárátaim csak Axel-nek hivnak, mint abban a régi Beverly Hillsi zsáru vagy milyen filmben hivták a feka zsárut.-Istenem de imádtam ázt a filmet-jegyezte meg.
-Alekszej.-Lebegyev professzorhoz jöttünk.
-Miért?-kérdezte.
Ezen nem is agyaltam.Elvégre is azzal a céllal jöttünk, hogy Anatolij megtudja merre van Zilev barátja de most hogy már halott szinte hiába jöttünk ide hogy megtudjuk.De ugyanakkor ugy éreztem ennyivel tartozom neki.Ne legyen hiábavalo a halála, az ideutazása a zónába.
-Tehát miért kéresitek Lebegyev professzort?
-Nézd Axel.
-Azzal a céllal jöttünk Lebegyev professzorhoz, hogy megtudjuk hogy nem hallott-e egy Zilev nevű illetőről.
-Csak ézért?-szakitott félbe Axel.
-Természetesen nem.-Ez csak az egyik ok.-Csak a társunk aki most halt meg pár perce, a barátja volt Zilevnek, és meg akarta keresni.-Érdeklődött rola hogy nem tudja e valaki hogy mi lett vele, vagy merre látták.-A BARban azt a választ kaptuk, hogy kérdezzük meg Lebegyev professzort, és ha már ugyis Yantarba akartunk jönni felajánlottuk neki hogy tartson velünk.
-Miért ákártatok Yantarba jönni?-kérdezte.
-Na igen ez a másik ok.-Ki akarjuk végre kapcsolni az Agyperzselőt és választ szeretnénk kapni hogy létezik e áttetszővé változó vérszopó.
-Háháhááááá-nevetett ki Axel.
-Áz Ágyperzselőt nem lehet kikápcsolni.-Vagy há mégis akkor nemtudtok bejútni.-Sokan probálták már meg de még senkinek sem síkerült.-Sok Snork van az Ágyperzselő közelében és PsziControl-rol is káptunk információt.
-Há nékivágtok szinte biztos hogy megháltok.
-Mi azért megprobáljuk-feleltem.
-Hja.-Próba szerencse-felelte Dubov.
Leonyid meg se nyikkant.Talán még nem tért magához a pár perccel ezelőtti tűzharcbol, valamint hogy elvesztettünk valakit közülünk.Mondani könnyű hogy valaki felkészült, vagy hogy nem fél, de átélni más.Az megváltoztatja az embert.Eleinte furcsa, mivel össze van érzelmileg kavarodva, aztán ha adodik még hasonlo eset, utána már megszokja, végül a legvégén teljesen érzéstelenné válik.
-Dé sokán gondolták már ugyanézt-felelte Axel Dubov válaszára.
-Na gyérték ódavezetlek títeket Lebegyevhez.
Azzal bementünk az épület ajtaján, és egy kis kanyargos folyoson mentünk végig.Közben a bal oldalon, zöld tudósruhák logtak a falon, egy elkülönitett átlátszó üvegű teremben, valamint a jobb oldalon kisérleti állatok voltak.Egy mutáns patkány, épp egy forgokerékben rótta a kilométereket, miközben egy másik lény, egy ketrecbe zárt vak kutya ugatott mint az őrült, majd az egyik tudós sokkolóval adott neki.Ekkor a kutya nyüszitett egyet, és elterült.A folyosó végén odajutottunk egy ketreces ablakhoz.Ott volt Lebegyev.
-Professzor.-Ezek a stolkerek hozzád jötték.
-Köszönöm Axel.
-Üdvözöllek titeket szerény kis laboromban-fogadott minket Lebegyev.
-Kérlek üljetek le.
Az ablakkal szemben volt egy ódivatú vörös elég öregecske piros kanapé.Igyhát letettük rá magunkat.
-Miben lehetek a segitségetekre?-kérdezte.
-Kedves Lebegyev professzor úr-kezdtem hozzá ám ekkor félbeszakitott.
-Kérlek szolits Valjának.-A Lebegyev Professzor Úr az olyan hosszasan hangzik.
-Rendben-feleltem.-Valja azért jöttük hozzád mert volt egy társunk aki velünk tartott-sajnos meghalt-és ő az iránt érdeklődött hogy Zilev nevű barátjárol nem tudsz e valamit hogy mi lett vele vagy merre látták utoljára.-A BARban azt a választ kaptuk hogy erre Yantar környékén látták utoljára, ezért felajánlottuk a társunknak hogy jöjjön velünk.
-Hmm Zilev....-Ismerős a név-kezdett bele a prof.
-Igeeenn....-Pár honapja hozzájutott egy stalker PDAjához amelyben értékes informáciok voltak.-Ezt a PDA-t elhozta nekem hogy vegyem meg tőle.-Csakhogy nekem nem kellett.-Számomra értéktelen informáciok voltak benne.
-Mégis mik?-szakitottam félbe.
-Azt már nemtudom mivel mint emlitettem számomra értéktelen informáciok voltak igy nem csoda hogy nem jegyeztem meg.
-Kissé csalodott volt hogy nem tudta jo pénzért eladni a PDAt igyhát elhatározta, hogyha már ugyis itt van megpróbálja hatástalanitani az Agyperzselőt, és kihozni az egyik épületből a Jellyfish anomáliát.-Mondanom sem kell nem gondoltam hogy sikerrel jár.-Igyhát emlitettem neki hogyha már ugyis oda készül bemenni, elhozhatná nekem a Ghost ruhát amely egy speciális különleges folyadékkal van átitatva, és tudja gyogyitani a hordozója sebeit bizonyos kis mértékben.
-És hol van Kruglov professzor?-kérdeztem.
-Kruglov sajnos pár napja meghalt.-Itt az agyperzselő bejáratánál sugárzásméréseket végzett, meg spektroanalizist, mikor egy Snork ráugrott és végzett vele.
-Tehát visszatérve Zilevre,-azzal folytatta a történetet rola-bement egyik nap az Agyperzselő területére.-Adtam neki egy PSZI fül-és fejvédőt mert anélkül esélye sincs odabent.-Csakhogy aznap mikor bement nem tért vissza.-A létesitmény nem olyan nagy hogy ne lehessen bejárni 2-3 vagy még kevesebb idő alatt.-Persze akadhatnak titkos földalatti járatok nemtudom lehet hogy egy olyanba került és tévedt el majd ott halt meg.-Ki tudja?
-Na végülis a lényeg hogy nem tért vissza.
-Igyhát feltételezem rola hogy halott, vagy ami még rosszabb hogy nem volt jo a fej-és fülvédő, vagy nem megfelelően tette fel, és zombiként bolyong odabent.
-Ennyit tudok.
-Köszönöm-feleltem.
-És mire vannak itt az állatok?-kérdezte Leonyid.
-Az állatok amiket láttatok, a mokuskerékben futo patkány, a ketrecbe zárt vak kutya, meg a többi állat, kutatások céljábol vannak befogva, hogy kisérletezzünk rajtuk.-Folyamatosan végzünk rajtuk kisérleteket, hogy birják a hideget-meleget, van-e agyi funkciojuk, vagy őket is csak élelemszerzés hajtja mint a legtöbb mutánst a zónában, vannak-e érzelmeik,mennyire érzékelik a fájdalmat, és még sorolhatnám.
-Érzelmeik?-kérdezte Dubov.
-Ezek érzelem nélküli, kibaszott rohadt mutánsok, professzor-felelte.
-Nem nem kedves barátom.-Nagyon is érző lények csak a zóna tette őket mutánsokká.
-Ne mondja már-szolt közbe Dubov.
-Maga szerint egy vérszopo, amely rátámad egy stalkerre, és kiszivja az utolso cseppig a vérét, az érzelmes lény?
-Nem kedves Dubov.-Vérszoporol szo se volt.-Olyat még nem tudtunk elejteni a kiválo áttetsző képessége miatt.-Ugyanis ha veszélyben érzi magát a lény áttetszővé válik.
-Igen én már láttam is-feleltem.
-Látjátok?-Mondtam hogy áttetszővé válo vérszopot láttam és ti nem hittetek nekem-fordultam társaimhoz miközben fenhangon örülve igazamnak közöltem eme tényt velük.
-Te már láttál is olyat ahogy átváltozik?-kérdezte Lebegyev.
-Igen miért?-Te még nem?-kérdeztem.
-Nem.-Csak hallottam roluk de azt hittem mese vagy hogy csak az egyik stalker találta ki felturbozva a történetét.-De akkor ezekszerint igaz-felelte miközben egyik kezével az állát dörzsölgette.
-Na és most mi a tervetek?-kérdezte.
-Hát akkor bemegyünk az Agyperzselőbe megprobáljuk lekapcsolni,megkeressünk Zilevet akár zombi akár nem és megprobáljuk elhozni a Ghost ruhát.
-Nem lesz ez egy kicsit sok hirtelen?-kérdezte Dubov.
-Nem leszek hálátlan-felelte Lebegyev.-Kész vagyok nektek fizetni 20 000rubelt ha elhozzátok a Ghost ruhát.
-Na és az Agyperzselő?-kérdezte Dubov.
-Én csak a ruháért tudok pénzt adni nektek.-Az Agyperzselő megszűnése mindannyiunk érdeke-felelte.-Adok mind a hármótoknak fül-és fejdévőt...
-Á, á.-Ha jol emlékszem pár perce mondtad hogy Zilevnek is adtál mégis lehet hogy már nem él vagy zombi.-Nekem nem kell az a szar gagyi pszi akármilyen védőd-dühödött fel Dubov.
-Ez már a Pszi 6os sisak ami sokkal jobb mint ami Zilevé volt.-Neki Pszi 2es sisakja volt.
-És ez mitől jobb mint az övé volt?-kédeztem kiváncsian.
-Attol hogy az csak egy sima fülvédő volt két bolyhos pamut darabbal és a tetején egy fémruddal ami az agyat védte.-Ez már teljesen lefedi a koponyát valamint a fül védelme is kényelmesbb lett.-Sokkal modernebb és biztonságosabb.-Többet között nem csak kisérletezünk állatokon, hanem ilyen tárgyat is probálunk feltalálni, továbbfejleszteni.
-Gyertek velem oda is adom a cuccost-mondta Lebegyev.
Ujra a folyoson találtuk magunkat, és egy zárt ajto fogadott minket.Lebegyev belépett, és pár perc mulva kijött az emlitett sisakokkal.
-Tessék ime a Pszi 6os sisak amiről beszéltem.-Adok még hozzá nektek egy Geiger számlálót is hogy mérhessétek hol mekkora a sugárzás.-Valamint kaptok még pár sugárzás elleni injekciot is és 2-3 csomag elsősegélycsomagot.
-Jé ez nekem még jol is áll-jegyezte meg nevetve Leonyid.
-Azért arra figyelj kedves barátom hogy jol helyezd fel-oktatta Lebegyev.Rögzitsd jol a fejedre valamint a füleidet tökéletesen fedje.-Elég ha elcsuszik egy kicsit, és furcsa élményekben lehet részed.
-Milyen élményekben?-kérdezte Leonyid.
-Azt nemtudom-felelte a professzor.
-Még nem volt ember aki érezte és tulélte volna.-Igy e téren még nem vagyunk informáltak.
-Most menjetek.
-Axel elvezet titeket az Agyperzselő bejáratához.-Van ott egy buszroncs majd ott eligazit titeket.
Azzal kimentünk az épületből ahol is Axel várt minket.
-Axel-szolt a prfesszor.-Vezesd őket az Agyperzselő bejáratához a buszroncshoz ahol Kruglovot megtaláltuk, és igazitsd el őket.
-Igénis pofesszor-felelte ő.
-Gyértek velem.
Követtük Axelt.Beértünk egy régi csatornarendszerbe.Axel ment elől utána én mögöttem Leonyid és Dubov zárta a sort.
-Odá kell ám figyelni.-A Snorkok rendkivül ágresszivák és gyorsak.-Másodperceken mulhat az eleted.
Dubov néha néha hátrafordulva követett minket felkészülve bármire.Kiértünk a csatornarendszerből és elérkeztünk a buszroncshoz.
-Gyértek.-Szálljunk fel.
-Buszozni akarsz?-kérdezte Leonyid.
-Ném.-Csak amig eligazitalak titeket igy nagyobb biztonságban vágyunk mint a busz előtt.
Azzal mi is felszálltunk.
-Ott ázon a kápun tudtok bémenni-mutatott rá Axel.
-Dé vigyáznotok kell mert sok a Snork és PsziControl is akadhat.
-Igen erre felhivta a figyelmünket a proff is-feleltem.
-Mi az a PsziControl?-kérdezte Leonyid.
-Á PsziControl egy émberszerű lény mely képes téves képeket vetiteni az ágyádba.-Ékkor ugy látod a képet hogy beközelit rád és sipolo hángot hállász a fejedben.-Há nem vonulsz fedezékbe egy idő után átveszi az ágyád felett az uralmat és onnan már ő irányit teged.-Nagyjábol ugyanolyán mint az Ágyperzselő az is pszihésen hát az émberre.-Tehát ha ezen a kápun bémentek óvatosnak kell légyetek.-Miután bementetek jobbrrá ván egy epület.-Ha ott bementék ls lémentek a lepcsőn akkor eljuttok a föld alatti részhez amely élvezet a régi kutatoláborokhoz.-Ott lesz a Ghost ruhá is valamint az Ágyperzselőt is ott lehet hatástalanitani.
-Ne értem.-Ha tudjátok hogy ott a ruha meg az Agyperzselő kikapcsoloja akkor miért nem mentetek be eddig és hoztátok el a ruhát illetve kapcsoltátok le a perzselőt?-kérdeztem Axeltől.
-Mert sénki nem mer vállakozni a féladatra.-Mindenki jobbán félti az életét.
-Azonkivül némnágyon bizunk a professzor sisakjáiban.
-Miért?-kérdezte Leonyid.
-Mert gyénge minőségűék.-A zónában sajnos nincs olajtartalék a föld alatt valamint jo minőségű bányák igy csá silány minőségből tudnak összétákolni ezt azt.-Aztán vágy működik vágy nem.
-Értem-felelte Leonyid.
-Na akkor vágjunk bele-mondtam.
-Sok sikért-felelte Axel és elindult visszafelé.
Bementünk a kapun és láttunk pár zombit kószálni.Jobbra kb 200méterre pár Snork mászkált négykézlábon.A Snorkok hajdan emberekből lett mutánsok kiknek fejükön gázmaszk van és az also állkapcsuk hiányzik igy kilátszik a felső fogsoruk.
-Csak óvatosan-intettem óva társaimat.-Ne hivjuk fel magunkra a figyelmet.
Már majdnem ott voltunk az épületnél mikor is az épület sarka mögül egy zombi tűnt elő.

Oldal: HARMADIK TÖRTÉNET: S.T.A.L.K.E.R.:Csak Magadra Számithatsz
S.T.A.L.K.E.R. Történetek - © 2008 - 2024 - stalker-story.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat